A reggeli nap fényében a vihar
félelmetesnek tűnik
Láthatatlan erők küzdenek körülöttem
egyedül gyenge vagyok
A pillanatba fagyba elmerengek
a bölcsek szavain
Arcom a tömegben ahogy sodródom az árral
Az út nehézségi foka nő,az emelkedő egyre meredekebb
A lehetőségek lassan elfogynak,csapdában vergődök
Beljebb és egyre beljebb az útvesztőben,hátam mögött senki
előttem a semmi,nem látok,nem érzek hol vagyok...nem tudom.
Bizonytalan lépések,kétségbeesett mozdulatok
Remegő szívvel várom a holnapot
Csak a túlélésre játszani kockázatos
Nyugtalan órák,napok
ön-sors rontó gondolatok,vágyak,tévedések
miértek,miért-te?
A félelem kiszívja belőlem az élet erőt
Elsorvadok
Mielőtt megtalálom a képletet a megoldáshoz