Látni.....

Fáj ha làtlak
Szomorú vagyok ha nem
Nincs jó döntés
Megint nincs megoldás
Az idő elfárad,megpihen
halogatja a végkifejletet.
Szorul a szív hurok
Csapdában az értelem,
Satuban a lélek,
Szárny nélküli gondolatok
te vagy az akihez visszatérnek.
Fantáziám egy sémát követ
Álló kép,fel-fel villan
Szikra fel-fel lobban
Megadom magam az érzésnek
Tudatosított tehetetlenség
Kétségbeesett gyötrődés.
Mert szomorú vagyok ha làtlak
És fàj ha nem
Ugyanazt az őrületet kergetem
Vágyaim türelmetlenül
Zakatolnak,feszítenek
Az agy parancsnak nem engedelmeskednek.
Zavarodott pillanatok
Kusza kínok.
Káosz kalibrál
Beállít a szenvedés,
megnehezíti a jelent,
Ahogy így alattomosan kitölti a rendelkezésre álló teret.
Képzelet által szőtt furcsa hálóba belegabalyodok,
Beteg elme torz szüleményétől vissza riadok.
Valóság halál
Igazság torzulás
Félelmetes bizonytalansàg.
Mert felzaklat ha látlak és
Megőrülök ha nem
Magány monológomra válaszol a csend
Szavaim nem jutnak el hozzád,visszhangozzák az üres terek
Nekem úgy a legjobb ha gyorsan elfelejtelek!