2016 október 27, csütörtök

SimonTurbukMártonIstván-Polaroidok-Pillanatfelvétel

 

Pillanat felvétel az életről
ahogy kattan a gép
Várni ahogy készül a kép
aztán szembe nézni vele
egy másik szemszögből
és félre tenni mert túl-
nyomasztó valóság- morzsák
egyszerű keserűség kapszulák
ahogy belém ragadnak csak egy villanás
Ijesztő igazság,hogy az élet fáj..néha ennyire
Ha kimondom még jobban
Egy mondatba sűrített őszinteség
ahogy a félre tett érzések félve a  felszínre törnek
utat keresve a félig emésztett gondolatok között
a magány"magánsivatagán"

keresztül
amiben a lélek elmerül
Ez a pillanat lehet,hogy örökké tart
vagy csak én képzelem,hogy a képzelet furcsa játékot űz velem
amiben néha eltévedek

Szerző: TTTAAA

közzétette: 12:35-kor
2016 október 27, csütörtök

Az idő egy szuszogva kocogó kisfiú-Simon Márton

Az idő egy szuszogva kocogó kisfiú

Magamra ismertem.minden stimmel.
Idő vagyok mert elmúlok.
Idős vagyok és kinyúlok.
Egyidős vagyok
Idős vagyok mert rengeteg van még hátra sem nézek míg ezzel nem végzek.
Egy vagyok,mer egyedül lenni jó.
Egy vagyok a sok közül.
Egy vagyok és egyet akarok.
Csak egy maradhat.
Csak egy,marad 6.
Szuszogó vagyok
Szuszogva alszom,megyek fel a lépcsőn,ülök fel az ágyban,dolgozom,pihenek.
Kocogó vagyok hetente 2x-3x-szor.
Körbe-körbe kifulladásig.
Zenére,ütemtelenül,megrémül aki lát egy kocogó terhes lajhár?
Kisfiú vagyok,tanulok bánni az idővel.
Egy kisfiú vagyok csak.
Szuszogva vagyok kisfiú.
Tanulok tanulni
Tanulok mert kisfiú vagyok Lemaradtam,sok mindent nem tudok.
(Osztály)társaim hozzák nekem a leckét.
Fel lett adva
(Még épp)Időben

Szerző: TTTAAA

közzétette: 12:28-kor
2016 október 27, csütörtök

Álom és vér

Vörös volt minden
Rózsák borították a helységet és vér
Romantikus révületben úszott a pillanat
Összetört szerelem darabjai hevertek mindenütt és vér -vörös-bor kiöntve
A szőnyegen friss csalódás foltok
Vágyfoszlányok a falon és vér
A kiábrándultság torz mosollyal nevet rám
Indulatok bármerre nézek és vér
Szétszabdalt fényképek hevernek szanaszét
A bosszú illatától megszédülve elhomályosul látásom
Nem látlak téged nem látom a holnapot csak vért
A halálszag kiszorítja a levegőt belőlem
Nehéz a légzésem,nehéz a létezésem
Könnyű az elmúlás,könnyed ez a látomás
A csend lassan fojt meg
nem talállak nem találom magam
Remegve ébredek,izzadtságban úszom
kapkodom fejem:hol vagyok?
Kinézek az ablakon és megnyugszom...
Felébresztelek és szerelmes szavakkal azt súgom:
Nézd milyen szép ahogy lángol az ég
Viharban a világ és minden csupa vér.....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 12:02-kor
2016 október 27, csütörtök

Útvesztőben

A reggeli nap fényében a vihar
félelmetesnek tűnik
Láthatatlan erők küzdenek körülöttem
egyedül gyenge vagyok
A pillanatba fagyba elmerengek
a bölcsek szavain
Arcom a tömegben ahogy sodródom az árral
Az út nehézségi foka nő,az emelkedő egyre meredekebb
A lehetőségek lassan elfogynak,csapdában vergődök
Beljebb és egyre beljebb az útvesztőben,hátam mögött senki
előttem a semmi,nem látok,nem érzek hol vagyok...nem tudom.
Bizonytalan lépések,kétségbeesett mozdulatok
Remegő szívvel várom a holnapot
Csak a túlélésre játszani kockázatos
Nyugtalan órák,napok
ön-sors rontó gondolatok,vágyak,tévedések
miértek,miért-te?
A félelem kiszívja belőlem az élet erőt
Elsorvadok
Mielőtt megtalálom a képletet a megoldáshoz

Szerző: TTTAAA

közzétette: 11:59-kor
2016 október 6, csütörtök

Újra ,megint

Belenézek a visszapillantóba
És meglátlak téged
Felzaklatod beteg elmémet
Tolatnék,rohannék
Mindent odaadnék
Csak lehessek veled
Megint,újra!
Újra,megint!
A múlt vihara homlokon legyint
Fáj...
Újra,megint
Megint,újra
Gyávaságom falai mögé visszavonulva
Elbújok,riadót fújok
Megint,újra
Mindig és mindenkor
Mindenhol,bármikor
Ha rám talál ez az érzés
Menekülnék
De akkor megint eltévednék
Veled vagy nélküled ....
Teljesen mindegy
Elölről kezdem
Megint,újra
Minden sémát felrúgva
Eltaposva
Magamból kifordulva
Üvöltve,ordítva
Pillanatnyilag megháborodva
Újra,megint
de már csak legyint....
Manapság ritkán nézek a visszapillantóba
Téged sem láttalak egy ideje
De egy gombnyomással életre keltelek
És megint és újra....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 16:43-kor
2016 október 6, csütörtök

Látni

Látni.....

Fáj ha làtlak
Szomorú vagyok ha nem
Nincs jó döntés
Megint nincs megoldás
Az idő elfárad,megpihen
halogatja a végkifejletet.
Szorul a szív hurok
Csapdában az értelem,
Satuban a lélek,
Szárny nélküli gondolatok
te vagy az akihez visszatérnek.
Fantáziám egy sémát követ
Álló kép,fel-fel villan
Szikra fel-fel lobban
Megadom magam az érzésnek
Tudatosított tehetetlenség
Kétségbeesett gyötrődés.
Mert szomorú vagyok ha làtlak
És fàj ha nem
Ugyanazt az őrületet kergetem
Vágyaim türelmetlenül
Zakatolnak,feszítenek
Az agy parancsnak nem engedelmeskednek.
Zavarodott pillanatok
Kusza kínok.
Káosz kalibrál
Beállít a szenvedés,
megnehezíti a jelent,
Ahogy így alattomosan kitölti a rendelkezésre álló teret.
Képzelet által szőtt furcsa hálóba belegabalyodok,
Beteg elme torz szüleményétől vissza riadok.
Valóság halál
Igazság torzulás
Félelmetes bizonytalansàg.
Mert felzaklat ha látlak és
Megőrülök ha nem
Magány monológomra válaszol a csend
Szavaim nem jutnak el hozzád,visszhangozzák az üres terek
Nekem úgy a legjobb ha gyorsan elfelejtelek!

Szerző: TTTAAA

közzétette: 16:36-kor