Szülinapomra született ez a vers

mely meglepetéseket nem rejt,

hozza a sokásos sémákat

rímbe szedi a tavalyi témákat:

Szomorúan kezdődött ez az év

azóta is emlegetjük márc.15.ét

már rég véget ért a tél

mikor megkáptuk a legnagyobb hóesést.

De aztán  kitavaszodott

és ez lendüledbe hozott,

úsztam,gyalogoltam,kocogtam

a lényeg,hogy mindig mozgásban voltam.

Később valami furcsa módon

a közmunka programba lett dolgom,

6 óra kaszálás,a 40 fokban

erre azért én sem gondoltam.

A szegénység felütötte a fejét

és a színvonal sem ütötte meg a mércét,

de az nem az én hibám,

én,tisztességesen elvégeztem a munkám.

A nyár forró volt,a sörök meg hidegek

sokszor pattanásig feszültek az idegek,

elvetettem a súlykot olykor

és a barátaim segítettek sokszor.

Ősszel felvételt nyertem egy szellem gyárba

ahol azóta sem álltam munkába,

de a 2 hónapot sem töltöttem tétlenül,

a földmérés újra előkerült.

Új helyek,új kalandok

régi emberek,régi harcok...

a Gál 811

megint történeteinkkel volt tele...

Aztán megtörtént a csoda:

felvett egy cég, minek a neve

Coloplast

A munka remek...

a kollégák betegek....

olybá tűnik a tiszta tér

roncsolja a munkások agyvelejét.

De amíg mennek szépen a  megélhetést biztosító gépek,

addig én is normálisnak érzem az egészet.

Magán életembe nem történt változás

még mindig a magány a leghűségesebb társ.

Barátaim hova lettek?

Senki sem tudja  feleletet...

Az ,hogy mennyire unatkozom

néha látszik az arcomon..

Gyakran eluralkodik rajtam a depresszió

és abból nem születik semmi jóóó........

Hogy mit hoz a jövő nem sejthetem,

jövőre,veletek...valahol máshol...........

én így tervezem!