Az óceán csak az ami elválaszt tőled,
de az emlékek hidat ácsolnak belőle,
2 kontinens között hullámzik a vágy,
a hiányból építkezik a két külön világ.
A földrészek feszülten figyelik a varázst,
ahogy az ígéret könnyű lehelete újjá éleszti a szunnyadó parázst,
nem vagy többé tabu,ledőltek a falak,
és mi elakarjuk hinni egymásnak,hogy most már mindent szabad.
Nem jelent semmit a távolság,
mert tudom,hogy hol vársz rám,
egy hurrikán erejével,
egy kis oroszlán szelídségével.
A távolság mérhető,
de a vonzalom mindent elhomályosító erő,
nem kerestelek,nem hívtalak,
valahogy mégis megkaptalak.
A véletlen különös összeesküvése,
a titkos gondolatok felszínre kerülése,
mikor veled beszélgetek,
az felülmúl minden képzeletet.
Fantáziám szabadon száll,
és semmi sem szab neki határt,
mert Te jóságos vagy akár egy tündér,
mikor varázspálcáddal megérintettél
tudtam,hogy teljesült a kívánságom
mikor az enyém lehetsz végre, csak azt a percet várom.