A 42 egy nagyon vicces szám

és itt be is foghatnám a szám

véget is érhetne a vers

de a vén marhája többet érdemel.

Hisz közel 30 éve tart a barátság

és ennyi idő alatt rengeteg mindent éltünk át.

Akaliban kezdődöt a történetünk

ahol egy csapatban fociztunk és győztünk,

aztán a Geóban gyanaúsan méregettük egymást

hé ez nem ugyanaz a srác?

1 évig voltunk csak osztálytársak

mert benne a tanárok többet láttak,

ő rendületlenül menetelt az érettségi felé

nekem meg maradt az év ismétlés.

De ez a 4 év jövőnket megalapozta

és barátságunkat bearanyozta.

Utána jöttek a főiskolás évek-és erre meg is esküdnék:

ő Szombathelyen sosem volt részeg,

kitünő magatartással és jeles szorgalommal lediplomázott

amiért nagyon szerették a tudásra éhes kis diákok.

De volt olyan,hogy suliba a Vadorzóbol ment

ilyenkor a gyerekek Red Bullal lepték meg,

a sok tv-zéstől gyakran hulla volt

ilyenkor a buli helyett,csak hablatyolt.

99 volt a legjobb évünk

akkor jött elő a legszebb énünk,

minden party-n megjelentünk

sok csintalanságot elkövettünk.

Tudat modosító szerekben nem volt hiány,

ez csak fokozta az amúgy is feledhetetlen szórakozást.

Ő volt a vidámság non-plusz ultrája

a lányok észre sem vették :van-e egyáltalán hibája?

Aztán hősünk megunta az itt létet

és NY-ot választotta lakhelyének,

én meg követtem őt mint egy messiást,

a dollártól vártuk a megváltást.

Sub-way-monster-nek neveztük el

fejében a térképpel sosem tévedtünk el!

Meglátogattuk az összes undrground d'n'b helyet

míg egyszer egy kidobó a mulatságnak véget nem vetett.

De az amerikai kaland hamar véget ért

mert ott sincs kolbászból a kerítés.

Haza jött és évekig fogalmam sem volt mit csinált,

egyszer csak feleségül vette ezt a csodálatos lányt,

akivel néha "összeállnak mint két kicsi legó"

és eből megszületett az aranyos kis Bendzsó.

Végezetül de az utolsó sorokban,

mennyi közhelyt írhatnék még unottan,

de én inkább kívánok még nagyon sok boldog évet

és a Mi ismeretségünk soha ne érjen véget!!!!!!!!!