Megint eltelt egy év

-ami nem csekélység-

hisz 40 fölött már minden nap ajándék,

de ebben az évben volt egy különlegesség:

a 12 év utáni hazatérés.

A két ország közt kézzel fogható a különbség,

de nekem soha sem számított a mennyiség.

"Ez még itt nem Amerika" és ezt tudtam jól,

de a repülőgépre nem szálltam volna fel magamtól.

Itthon várt  a család és a rengeteg barát,

és senki sem okozott  csalódást.

Vissza kaptam mindent,amiről azt hittem elveszett

bármerre mentem körül vett a szeretet.

Néhány napig furcsa volt az a hely ahol lakom,

de aztán rádöbbentem ez az ország az otthonom.

Nem volt egy egyszerű helyzet,

sok mindenhez alkalmazkodnom kellett.

de miután megtörtént a beilleszkedés

már könnyen ment az élet-élvezés.

A munka meg egyenesen rám talált:

sokat segítettek nekem a geodéták!

Ózd,Miskolc,Kazincbarcika

egy földmérőnek sem volt jobb sora!

Rengeteg házi sör fogyott

a felmért terület meg egyre csak gyarapodott..

Év vége felé a pánik eluralkodott

mert a szívem hevesebben vert mint szokott,

de a sok vizsgálat kimutatta

a sz(t)ív-nek kutya baja!

Ezután jött a gyökeres élet mód változtatás

ami szemmel láthatólag megtette hatását.

És ha már elindultam az úton,folytatom

bár mi lesz a vége nem tudom,

de egy biztos:

néhány hónapja -megint-izgalmas ,színes ez a világ,

és nap mint nap megélek számtalan csodát!