Szétszakadt láncszemek a hó alatt.

Az olvadás,

emlékszilánkokat  szór a szemembe.

A múlt rózsái hervadnak el

az elmúlás kertjében.

Keserű izű fény

szakít síkokat a végtelen felett elrepülő,

önmagába visszatérő,

másféle dimenziókban elterülő

szerelem Isten arcában.