2013 január 30, szerda

fekete-fehér

fekete-fehér képzelet,

az ablakon át csak egy fény szelet,

meghamisítja  a képeket,

átformálja a lényeget.

 

 

csakegyefdddddd

Szerző: TTTAAA

közzétette: 10:35-kor
2013 január 30, szerda

visszatérő gondolatok

Álom lehel valóságot

rózsaszín fáradt tenyerembe,

az elmúlás ajkait érzem

hamu szürke,fáradt homlokomon;

az érzékiség furcsa játéka hagy nyomot

hófehér,öreg testemen;

örökké visszatérő gondolatok karcolják

narancs-vörösen izzó agyam felszínét.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 10:25-kor
2013 január 30, szerda

örökre

Lebegek  a semmiben

-a semmi itt lebeg bennem-

körül ölel

-én körül ölelem-

betöltöm az üres helyet

-az üres hely kitölt engem-

értelmetlen gondolatok rohannak át rajtam

-átrohanok értelmetlen gondolatokon-

az idő megáll bennem 1 percre

-én megállok az időben 1 percre

elvesztem a világban

-világ elveszett bennem-.

Én és a  Semmi

csak bolyongunk az elveszett világban

-talán-örökre.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 10:16-kor
2013 január 30, szerda

mielőtt jöttél-Placebo:days before you came

Mielőtt jöttél

rideg-hideg volt minden

szürke,fekete az ég

de onnan sem jött segítség.

Mielőtt jöttél

dörgött és villámlott

az érzelmek tengerét

felkorbácsolták a hullámok.

Mielőtt jöttél

a városok üresen álltak

néhány kísérte tántorgott

az éjszakában.

Mielőtt jöttél

némák voltak a vágyak

a fagyott létbe

merevedtek az árnyak.

Mielőtt jöttél

a műholdak új pályára álltak

velem együtt ők is

egy titkos jelre vártak.

Mielőtt jöttél

csak a csendet hallottam

egy ismerős világban

idegenként bolyongtam.

Mielőtt jöttél

teljesen egyedül álltam

a kiutat kerestem

a félelem labirintusában.

Mielőtt jöttél

csak egy emberi roncs voltam

szétszakadt szövetek

a rothadó húsban.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 09:36-kor
2013 január 15, kedd

Pista bácsi emlékére

Nem volt egy nagy hely,

csak 50mx20m-es téglalap,

de nekünk hosszú éveken át

ez volt az alap.

Minden ami ott történt maga volt a csoda,

valaki azt mondta ez az uszoda,

s miután megtanultuk hogyan kell

rendesen úszni a gyorsot meg a pillét,

odajött egy férfi és megmondta a nevét:

Pista bácsinak hívták és ő lett az edzőnk

és a mi szemünkben ő volt az igazi felnőtt.

Felnéztünk rá és szerettük,

edzés terveitől meg rettegtünk.

A maratoni úszások meg az a rengeteg torna,

de ettől lettünk erősek,kitartóak és gyorsak.

A versenyekről kilószámra hoztuk az érmeket

és tudtuk jól ez mind az Ő érdeme!

Életre nevelő tanácsaival minket ellátott

remek humorával soha senkit sem bántott.

A csoportból baráti társaságot csinált,

akik 2 edzés között együtt sütötték a palacsintát.

Büszkék voltunk rá,hogy nála úszhatunk ,

pedig egy-egy edzés után teljesen kipurcantunk.

Másnap kezdtük elölről az egészet,

ő meg a sípjával vidáman fütyürészett.

Humorban,vidámságban sosem szenvedtünk hiányt:

hisz ő  volt az aki megismertette velünk a szaunát!

11-en szorongtunk a kis trabantban,

de verhetetlenek voltunk a jó hangulatban.

Szenvedélyesen szerette amit csinált

és Mi mindig hallgattunk rá.

Szíve 24 órán keresztül az úszásért dobogott

ez faragott belőlünk bajnokot.

Most,hogy új utadon elindultál

nem vagy egyedül, és egy uszodát bárhol találsz:

Mert minden egyes karcsapás,leúszott méter

-bárhol is legyen az-RÁD emlékez.

Pista bácsi!Nekünk már csak egy kérésünk maradt:

tanítsd meg szépen úszni az angyalokat!

Szerző: TTTAAA

közzétette: 11:35-kor