2011 augusztus 5, péntek

A gyönyör órái

Bőrödön át lélegzem,
ahogy összemosódik testünk,
szívem szíveden dobog.
Beszívom illatod, mint esőt a kiszáradt föld.

Ritmikus rituálé: az agy kapcslódási pontok teljes kiterjesztése.
A spontán kinetika célja a gyönyör-függvény csúcsra járatása.

Az idő megszűnik,
fantáziánk kifogyhatatlan trükkjeivel őrjítjük egymást.
Tested ezer apró öröm-szigetén
elidőzök, birtokba veszem,
mint szomjas kalózok kikötés után a kocsmákat.

Szám éhes keselyűként köröz feletted,
le-le csap,
zsákmányként csókol darabokat belőled.
Szemeidben lángol a tűz,
szerelem-vihar pusztít ezen a helyen.

Ösztönök csatája, melyben mindkét fél nyertes.
Elementális érzelem kitörés,
melyben minden megsemmisül körülöttünk.

Apokaliptikus a pillanat,
mikor megmerevednek a testek,
és hangosan zihálva zuhannak a végtelenbe.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:10-kor
2011 augusztus 5, péntek

minden ami sosem volt

Kezeimet virágszirmokba temetem

a lélek keserű ábrándjai belém marnak

sajgó szemekkel Nap-istenre nézek

gondtalan felületeken törik meg a varázs.

Egy elém gurult pillanat,nosztalgiát vetít

régi fénykép:elmosódott dátuma a boldogságnak

távolság töredék a meg-megálló idő szemében

eltévedt kísértetetek az álom országútján.

Takarodót fújnak a vágy támaszpontján

én csendes odaadással keresem önmagam

sűrű önváddal tele a helység

fullasztó szerepjáték.

Könyvlapok elrejtett szegletein bújnak meg a könnyek

szótlan szenvedés ,finom fájdalom

nyílegyenes halál-galopp az élet közepébe

villámok közt felvillanó látomások.

Nehéz éjszakák holnap utánja

ahogy felvirrad mindig ugyanaz a nap

csak úgy besétálni egy másik dimenzióba

itt hagyni mindent,ami sosem volt.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:54-kor