2011 július 28, csütörtök

A csend - majd szeretni foglak

Szeretni foglak majd,
de most a csendet akarom,
kívül-belül
döbbent csendet,
aminek áhítattal adózom.
Fennt és lennt,
félénk-mély csendet,
melyet hullaházak zárt ajtói mögött találok,
mit csak temetők éjszakai látogatásakor lelek,
amit sem tengerzúgás,
sem harangjáték nem háborgat.

Fullasztó csendet, amiben
lélegzetvételnyi időt sem kapnak
a hangos robajjal száguldó gondolatok.
Mely ezer fokon izzik, lángol
és bőrödbe égeti
a jövő kilátástalanságának képmását,
mely mint 1 kiszáradt kút
magasodik köréd.

Nyomasztó csendet,
mely, ha csak
melléd telepedik is,
elszívja a helyiség összes levegőjét.

Fülledt, erotikus csendet,
melyben az intim szférák perverz súrlódása
zajtalan élvez el,
melybe belefulladnak
az életnek nevezett herce-hurca
hétköznapi csodái.

Olyan meghitt csendet,
melyben
kettőnk jövője békében pihen,
nyugodt csendet, melyben
szívdobbanásunk is hallatszik.

Szeretni foglak majd:
üvöltve, őrjöngve, orditva,
ami szétzúzza
ezt az  ostoba, önző csendet,
amit csak a hiány szült!

De most még:
a csendet akarom,
a csöndes csendet.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:12-kor
2011 július 28, csütörtök

A pokol istennője

Mint sötét égbolt,
feszül felettem az üresség.
Kilúgozott memóriám
gesztikulál unottan.
Riadót rendel a rémület,
de az arcizmom sem rándul.
Tudatos béklyóban a testem:
a fantázia-virág-fűzér
rügyei nyílnak bőrőmön.
Földbe csepegő idő,
talaj találkozik testemmel.
Vár, figyel
minden hajszálrepedés, gödör.
Forró csókot lehel arcomra
a pokol istennője,
kézen fog,
és alá szállunk....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:44-kor
2011 július 28, csütörtök

Metamorfózis

Elmém zavarodott-rabja
ide-oda
fest, furcsa jeleket.
Kívül-belül
párhuzamos,
körökbe hajlik a tér.
Önmagához-tér-
-vissza a
kör-forgalom
az agy-szív országúton.

Magához-nem-tér-ő
idővel fertőzött a test.
Önnön poklából robbanva,
karizmatikus magma detonáció.
Süket a csend.
Sikít az ego.
Felgyülemlett
én-mocsok-katapult.
Belső metamorfózis.
Önpusztítás.
Időutazás: a semmi középpontja felé.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:34-kor
2011 július 28, csütörtök

Vér vagy festék

Csendálló anyagból készült a pillanat,
várólistán a mondatok,
kihagyott szavak az elhagyot papíron.
Kielégít a mozdulatlanság,
kifejezéstelen-könnycsepp-koncentrátum remeg
szemed szunnyadó szikrái között.

A fájdalom kiszorítja az életet,
anaerob lét-szennyezés,
belehunyorítok a múlandóságba:
bántja szemem az érzéketlenség,
halott húson vergődik a vágy,
vér vagy festék:mindegy csak fájjon.

Az elhagyatottság keserű pirulái
vidáman gördülnek le nyelőcsövemben,
húsevő pillantások
a levetkőzött ösztönök kíméletlen forgatagában,
belém harap a megbénított némaság:
most már vérzik,
most már fáj....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:27-kor
2011 július 28, csütörtök

Tartósított szerelem

A vágy eltakarított romjai között
seper a hűvös szél,
örök tangó a kísértet városban,
gazdátlan érzések
pórázukat letépve menekülnek,
szürkület kacaj a beteg fák között.

Tartósító szert szór az elmúlás a szerelembe,
talpalatnyi kiúttalánságból
kikecmereg a krízis,
fertőző a felismerés
egy félig-zárt-osztályon,
távolodik a látomás,
eltűnik végül:

az érdektelenség kulcslyukaiba.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:18-kor
2011 július 22, péntek

Szomorú szonett

Mintha a karmám akarná,
de én nem vakarnám,
csak legyezném
és legyőzhetném önmagam
és nem lenne nagy falat,
nem kaparnám a falat
tehetetlen dühömben,
vagy csak így ültömben.
Stílust váltok és bevadulok,
álmaimtól nem szabadulok.....
szív szorongató szabadság.....
Az óceánon túl mi vár?
Kihűlt reménytelenség?
Izgalmas remegés?
Elcsigázott a felismerés,
hiú a kérdezés,
mikor a létezés
egy bal csapottól észhez tér,
de ez édes kevés.

Az aszfalton kicsírázik az unalom.
Kifejezetten idegesít ez a hat-alom,
mert én nem akarom, hogy
minden barom
jól  fésűlt szónoklatok
mögé bújva
újra meg újra
visszhangozza
a kispolgári lét szépségét,
mert abból elég!

Megrázom magam és felállok,
a múltnak szalutálok
-pedig, hogy utálom-
kis stílű félelmeim zsebre rakom,
az emberiséget hanyagolom,
hanyatt-homlok kutatok,
erdményét feljavítom,
fémes kötéseim fellazítom,
vérem felhigítom,
sietnek a sejtek,
a véredények telnek.
Telhetetlen idő-rabló,
még a nézése is vészjósló,
átrajzolja a térképet,
átretusálja a fényképet,
egy mozdulattal tűnteti el a tüzet a szememből,
kérhetek tanácsot megint a bölcsektől.
Boldogan tenném,
ha ismerném a titkát,
de az ilyen emberek ritkák!
Nyilván
a szeretet
hiány,
a gyűlölet jobb pénz forrás-
-ahol a tiszta tudat fakad
és, mint a méz ragad,
édes íze szánkban marad,
elkísér az úton,
ami a semmibe vezet.
Ahol minden hit a pokolba veszett,
mint a teli torokból felszeakadó üvöltés.
De ez csak a körítés,
marad a szégyenkezés.
2 földrész közti nézeteltérés,
amit az egyenlítő sem egyenlít ki,
csak  bámul, mint 1 ilyedt maki
fennt a fán-
-fáradt félistenek pihennek,
horkolásukkal az emberek agyára mennek,
felkelteni nem merik őket,
inkább feláldozzák a nőket.

Hazugság minden nap,
mint bármelyik szenny lap,
amit újságnak neveznek,
de csak pánikot keltenek.
Téves tévé.....
kidobom még a végén
együtt a szeméttel,
meg minden más emlékkel.

Aztán csak ülök és várom a világ végét,
de megint késik.
Dugó van a városban,
már ebben sem bízhatok!
Akkor mi marad?
Mi az ami nem üzlet?
Amit még még nem adtak el?
Amiről biztosan tudom: tiszta, őszinte, ártatlan
mint egy ma született kisgyermek.

Csak ülök csendben és várom a messiást:
hozza a megváltó választ.....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:03-kor
2011 július 21, csütörtök

természeti jelenség

Hajnal hasad elhagyott nappalra,

vérvörös napkorong zuhan óceán titkába,

az ég megtörik kihúny minden fény,

partot ér egy természeti jelenség.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 23:36-kor
2011 július 21, csütörtök

pillanat

Hallom a hangod

de már nem látlak,

egy régi emlék valóra válhat,

magányosan a téren állva,

a pillanat fogságában.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 23:33-kor
2011 július 21, csütörtök

Téged?Nem!

Téged nem és ez nem véletlen

ezt hittem...

Veled,

de tévedtem,

sejtettem :

te voltál az éretlen,

értetlen,

képzeltem értelmetlen képekben:

létezhet végtelen szerelem,

de az édes kettes élvezet elérhetetlen

mert az élmények,vélemények

tévednek,eltérnek

elvesznek értéktelen félelmekben.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 23:31-kor
2011 július 19, kedd

korbács és félelem

Ez  a tévedés,nem 1 vígjáték

nevetés nélküli cirkusz,

könnypatakban úszó hableányok

idomításra várnak,

korbács és félelem

és megannyi izgalom,

hazugságoktól hemzsegő vallomásba szorult

őszinte levegő vétel,

kitart

míg a jelenet

kusza cselekmény szála

1 végszóvá zsugorodik,

de ha lehull a függöny,

kitől várod a megoldást?

Szerző: TTTAAA

közzétette: 22:43-kor