2011 május 24, kedd

A temetés

Senki sem látott még annyi hervadt virágot,
mint amennyit az istenek hoztak, mikor temették a Világot.
Az utolsó kenetet Poncius Pilatus adta,
búcsúbeszédet az ördög olvasta.
A sírfelírat rövid volt de velős,
és nem tudta megmenteni semmilyen hős:

Itt nyugszik a Föld.
Megölte a háború, amit az emberektől örökölt.
Halálát millió atombomba okozta,
lehetetlen volt elkerülni, pedig mindenki ezt akarta.
Elment és nincs helyette másik,
nem maradt más csak a pánik.

1Föld, 1 Világ, 1 Élet......

Vigyázzunk rá,
mert semmi sem pótolhatja ezt a veszteséget!

Szerző: TTTAAA

közzétette: 02:28-kor
2011 május 24, kedd

Vallomás

Félelmetesen egyszerű kis hazugság

én elhiszem pedig piszkosul fáj

törékeny,töredelmes vallomás

benne van minden amitől szép lesz újra a világ....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 02:14-kor
2011 május 24, kedd

Nagy Ő

magában szenvedő                          félve fékező

hiányt teremtő                                  lassan lebegő

őrületbe kergető                               mindent lefedő

szerelem erő                                     amorf felhő

lemondóan legyintő                           furcsán remegő

szomorú szerető                               izzó levegő

szemében elvesző                            korán kelő

örök vonzerő                                    szolid szellő

Szerző: TTTAAA

közzétette: 02:04-kor
2011 május 24, kedd

Napló

Ha kérdezed:
naplóm csak veled van tele.
Minden lapja
felejthető életem minden napja,
most és mindörökké,
mikor leküzdhetetlen vágyaim
állnak össze kusza körökké.
Csak 1 csoda, amit minden nap látok,
egy varázs, amit mindig megkívánok,
százezer apró kis trükk.
Nem csinálsz semmit, mégis agyonüt,
lélegzek, de halott vagyok,
de szeretnélek, ameddig hagyod!
Senki és semmi sem helyettesíthet!
Teljesen mindegy, mikor mire hívlak meg,
hazudhatnék, de nem teszem...
Túl értékes vagy nekem!
De ott vagy mindenhol, ahol én,
réteges reinkarnációk részeges küszöbén,
kitöltessz mindent, mint én 1 nyomtatványt,
de te vagy a világon a leszebb tündérlány.
Némán figyelem, ahogy teszed kis dolgaid
és mosolyod mindig jó kedvre derít.
A tied akarok lenni! - végül is ennyi -
De semmit sem tudok érte tenni...

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:47-kor
2011 május 24, kedd

Mikor elmentél

Üres lett az életem, mint egy kiürült pohár,
koszos cseppekbe ragadt emlékfoszlányok,
maszatos ujjlenyomatok az üveg oldalán.
Sivár lett az életem,
mint egy oázis nélküli sivatag,
melyben karavánok pusztulnak el a szárazság alatt.
Sötét lett az életem,
mint a csillagok nélküli éj,
ami alatt a vándor elveszítette megérkezésésnek pontos helyét.
Szürke lett az életem,
mint a kikevert festék,
nélküled unalmasan telnek az esték.
Egyhangú lett az életem,
de az az egy hang
mindig tudatni fogja velem:
valamilyen módon mindig itt leszel velem.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:32-kor
2011 május 24, kedd

A valóság

Csak egy érzéki csalódás

ahogy a tükörben látod a képet,

a valóság nem más

mint egy irracionális nézet.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:17-kor
2011 május 24, kedd

Barátság

A saláta barátja a maláta

egész nap vígan szlapálja,

de másnap fáj minden porcikája

mert az egészet kihányta:szép ívű sugárba.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:13-kor
2011 május 24, kedd

Zátony

Szomorúsággal bélelt kis érzelem kapszulák
bársonyos ejtőernyővel landolnak
a csend-tenger fájdalom zátonyain,
ahol minden képzelet a halálnak csapja a szelet,
és a mámor mostoha gyermekei
a valóságot próbálják életre kelteni,
miközben a kielégületlenség barikádja mögött megbúvó
gondolat kavalkád
elveszik a magány-útvesztőben.

Szerző: TTTAAA

közzétette: 01:07-kor
2011 május 24, kedd

Malibu koktél

Ez a mélabús Malibu koktél felvidít majd talán-
-ez a talány megédesíti a magányt,
mikor először érzem majd a halált.
Aztán felvettem ezt a maszkot,
amiről azt hittem hitet hoz.
De nem hozott semmit és
elvett mindent, amit elvszettnek hittem.
És a hitem a semmiben,
semmibe veszettenek tűnt hirtelen,
eltűnt minden, amiben sohasem hittem.
De később, mikor  koktélomat kortyolgattam-egyedül
-csak arra gondoltam:

Mi képes arra,hogy éreztesse velem a halált?

Melyik lesz az a talány, ami majd megédesíti a magányt?

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:52-kor
2011 május 24, kedd

Pokol és Mennyország

Pokoli ez a mennyország,
mert tudom semmi jó sem vár,
mert nem voltam jó és nem voltam rendes.
Áldozat voltam és sohasem tettes!
Szerettem és utáltam,
unalmamban piáltam,
aztán kihánytam és kívántam, hogy
soha többet ne kívánjam
azokat az őrjítő szemeket,
melyekben mindig elveszek...
Elvesztettem, pedig sohasem volt.
Megőrülök magamtól!
Kétségbeesett megoldás...

A randevún senki sem várt,
pedig hoztam neki virágot és
meg akartam menteni a világot,
de megint csak nem hagyta magát.
Azt mondta, inkább maszturbál...
Ha neki úgy jobb, nekem mindegy.
111 a végtelennek.
Én itt maradok, hús-vér valaki.
Kipróbálnám, milyen istennek lenni,
hogy ismerj valaki jót,
akiről azt gondolod, megbízható,
mint a könyv, amit ismersz rég.
De nem érted, mi ez a népszerűség.

Gyönyör és alázat....
ma éjjel nincs bocsánat!
Nem érdekel, hogy nem akarod!
Enyém leszel, mert én úgy akarom,
mint 1 függő játszmát, abbahagyok
és oda lépek, ahova én akarok.
De már nincs több lépés,
nincs több betépés,
betelt a pálya,
be lettem zárva
megszűnt a kerítés,
törvénytelen a kerítés,
eltűntek a határok.
Határtalanul hezitálok...
Ledőlt minden fal,
mindenki azt csinál amit akar.
Pánik és zűrzavar,
de Te vagy az, aki összezavar.

Ösztönök és idegbaj,
nem tudom, mi, de valami hajt.
Hajthatatlan unalom,
esti séták a tóparton,
mikor partot ér 1 furcsa érzés,
leterít és nincs már segítség,
ahogy eltorzulnak a jellemek,
a tűz körül táncolnak a szellemek,
a homokba rajzolnak idegen jeleket.
Nem láttam még-is-merem!
Tudom, hogy nekem szól.
Szótlanul nézem és ez így van jól!
Nem kell tudnom ahhoz, hogy megértsem.
Némán állok a pillanat kereszttűzében.

Tüzelek, mint a kutyák,
üvölt bennem az ősi vágy,
tombolok és megveszek,
eladok mindent és semmit sem veszek,
közben úgy teszek, mintha élvezném,
de sohasem kerestem az értelmét,
mert 1 állat lakik bennem meg 1 szent.
A tenyeremből etetem,
míg hadat nem üzen.
Üzemben bűzlik a zen,
magára hagyta  "jó"isten!
Én meg csak állok bambán és bámulok,
ha sokáig így marad, magamhoz nyúlok,
mert nincs senki más aki megtenné...
Nekem mindig bejön, de te is élveznéd,
mert ez itt a pokol, de hol van a mennyország?

Mindegy mert én nem számíthatok rá,
nem bízhatok még magamban sem.
Kivételesen, kínkeservesen
kiadok magamból mindent, ami rossz,
de egyik gyógyszer sem tudja, mit okoz.
Nekem  valami más kéne...
Mindegy, csak forrjon tőle a vérem!
Szex, drog vagy a rock & roll!
Semmi más sem hangzik ilyen jól!
Jó lenne abban a folyóban állni
és az új élet lehetőségére várni,
de ehhez túl későn születtem.
Több ezer év elrohant mellettem,
most meg csak nézem a naptárt:
Jézus mikor csinál megint csodát?
Persze, nem ő tehet róla,
neki nem volt pénze lottóra,
nem jött be neki a főnyeremény,
fekete 13 volt a kedvezmény.
Kedves lenne, ha valamit tennél-értem-
-de nem tudom,
mert felfogni nem akarom,
mit ér nekem az élet.
Vagy éretlen vagyok erre létre,
mint a zöld alma,
de a tudat hatalma
hazudja
a jövő szép ígéretét,
amiben minden eleve halálra ítélt,
mint a gondolat magán zárkába zárva.

Megfejthetném a kódot, de akkor mit látna?
Gomba módra szaporodó egyedeket,
akiknek esélyük sincs felnevelni a gyerekeket.
Hihetetlen a nyomor,
millió éhező gyomor.
Ez a Föld maga  a pokol!
A hely, amiben minden gonoszság összpontosul.
A mennyország valahol máshol udvarol,
csak az ördög tudja, hol él a boldogság,
de ő nagyon vigyáz rá,
véletlenül se tudja meg senki,
milyennek kéne lenni.
Féltékeny, rohadt kis szörnyeteg,
aki mindent magába temet,
mint egy temető,
ahol egy szál fű
sem nő,
csak gaz, meg ingovány,
ahova minden kísértet perverzkedni jár.
Élő halottak,
akik már mindent hallottak,
de semmit sem láttak.
látványosan beépültek a világba,
ebbe a mocsokba és gazba,
ahol minden gazdag
szívja a szegények vérét,
de csak a koldusok tudják a végét.

Végtelen a nincstelenség,
önygilkos lett a tehetetlenség,
de én megpróbálom,
mert ez lett az álmom, hogy
többre vigyem!
Vidáman elveszítem önmagamat,
ha meg kell menteni másokat,
ha bele is halok minden nap.
Talán a TE szerelmed majd engem akar,
és ez lesz ami hajt,
vagy ha nem-lesz más kiút,
csak a kút
feneke.

Fenegyereke vagyok ennek a városnak.
A magányosság táltosa,
de teljesen mindegy már nekem.
A középső ujjam az életjelem,
mert ha ez itt a mennyország hol van a pokol?

Halálom után,
ki az aki válaszol?

Szerző: TTTAAA

közzétette: 00:00-kor