2016 október 27, csütörtök

SimonTurbukMártonIstván-Polaroidok-Pillanatfelvétel

 

Pillanat felvétel az életről
ahogy kattan a gép
Várni ahogy készül a kép
aztán szembe nézni vele
egy másik szemszögből
és félre tenni mert túl-
nyomasztó valóság- morzsák
egyszerű keserűség kapszulák
ahogy belém ragadnak csak egy villanás
Ijesztő igazság,hogy az élet fáj..néha ennyire
Ha kimondom még jobban
Egy mondatba sűrített őszinteség
ahogy a félre tett érzések félve a  felszínre törnek
utat keresve a félig emésztett gondolatok között
a magány"magánsivatagán"

keresztül
amiben a lélek elmerül
Ez a pillanat lehet,hogy örökké tart
vagy csak én képzelem,hogy a képzelet furcsa játékot űz velem
amiben néha eltévedek

Szerző: TTTAAA

közzétette: 12:35-kor
2016 október 27, csütörtök

Az idő egy szuszogva kocogó kisfiú-Simon Márton

Az idő egy szuszogva kocogó kisfiú

Magamra ismertem.minden stimmel.
Idő vagyok mert elmúlok.
Idős vagyok és kinyúlok.
Egyidős vagyok
Idős vagyok mert rengeteg van még hátra sem nézek míg ezzel nem végzek.
Egy vagyok,mer egyedül lenni jó.
Egy vagyok a sok közül.
Egy vagyok és egyet akarok.
Csak egy maradhat.
Csak egy,marad 6.
Szuszogó vagyok
Szuszogva alszom,megyek fel a lépcsőn,ülök fel az ágyban,dolgozom,pihenek.
Kocogó vagyok hetente 2x-3x-szor.
Körbe-körbe kifulladásig.
Zenére,ütemtelenül,megrémül aki lát egy kocogó terhes lajhár?
Kisfiú vagyok,tanulok bánni az idővel.
Egy kisfiú vagyok csak.
Szuszogva vagyok kisfiú.
Tanulok tanulni
Tanulok mert kisfiú vagyok Lemaradtam,sok mindent nem tudok.
(Osztály)társaim hozzák nekem a leckét.
Fel lett adva
(Még épp)Időben

Szerző: TTTAAA

közzétette: 12:28-kor
2016 október 27, csütörtök

Álom és vér

Vörös volt minden
Rózsák borították a helységet és vér
Romantikus révületben úszott a pillanat
Összetört szerelem darabjai hevertek mindenütt és vér -vörös-bor kiöntve
A szőnyegen friss csalódás foltok
Vágyfoszlányok a falon és vér
A kiábrándultság torz mosollyal nevet rám
Indulatok bármerre nézek és vér
Szétszabdalt fényképek hevernek szanaszét
A bosszú illatától megszédülve elhomályosul látásom
Nem látlak téged nem látom a holnapot csak vért
A halálszag kiszorítja a levegőt belőlem
Nehéz a légzésem,nehéz a létezésem
Könnyű az elmúlás,könnyed ez a látomás
A csend lassan fojt meg
nem talállak nem találom magam
Remegve ébredek,izzadtságban úszom
kapkodom fejem:hol vagyok?
Kinézek az ablakon és megnyugszom...
Felébresztelek és szerelmes szavakkal azt súgom:
Nézd milyen szép ahogy lángol az ég
Viharban a világ és minden csupa vér.....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 12:02-kor
2016 október 27, csütörtök

Útvesztőben

A reggeli nap fényében a vihar
félelmetesnek tűnik
Láthatatlan erők küzdenek körülöttem
egyedül gyenge vagyok
A pillanatba fagyba elmerengek
a bölcsek szavain
Arcom a tömegben ahogy sodródom az árral
Az út nehézségi foka nő,az emelkedő egyre meredekebb
A lehetőségek lassan elfogynak,csapdában vergődök
Beljebb és egyre beljebb az útvesztőben,hátam mögött senki
előttem a semmi,nem látok,nem érzek hol vagyok...nem tudom.
Bizonytalan lépések,kétségbeesett mozdulatok
Remegő szívvel várom a holnapot
Csak a túlélésre játszani kockázatos
Nyugtalan órák,napok
ön-sors rontó gondolatok,vágyak,tévedések
miértek,miért-te?
A félelem kiszívja belőlem az élet erőt
Elsorvadok
Mielőtt megtalálom a képletet a megoldáshoz

Szerző: TTTAAA

közzétette: 11:59-kor
2016 október 6, csütörtök

Újra ,megint

Belenézek a visszapillantóba
És meglátlak téged
Felzaklatod beteg elmémet
Tolatnék,rohannék
Mindent odaadnék
Csak lehessek veled
Megint,újra!
Újra,megint!
A múlt vihara homlokon legyint
Fáj...
Újra,megint
Megint,újra
Gyávaságom falai mögé visszavonulva
Elbújok,riadót fújok
Megint,újra
Mindig és mindenkor
Mindenhol,bármikor
Ha rám talál ez az érzés
Menekülnék
De akkor megint eltévednék
Veled vagy nélküled ....
Teljesen mindegy
Elölről kezdem
Megint,újra
Minden sémát felrúgva
Eltaposva
Magamból kifordulva
Üvöltve,ordítva
Pillanatnyilag megháborodva
Újra,megint
de már csak legyint....
Manapság ritkán nézek a visszapillantóba
Téged sem láttalak egy ideje
De egy gombnyomással életre keltelek
És megint és újra....

Szerző: TTTAAA

közzétette: 16:43-kor
2016 október 6, csütörtök

Látni

Látni.....

Fáj ha làtlak
Szomorú vagyok ha nem
Nincs jó döntés
Megint nincs megoldás
Az idő elfárad,megpihen
halogatja a végkifejletet.
Szorul a szív hurok
Csapdában az értelem,
Satuban a lélek,
Szárny nélküli gondolatok
te vagy az akihez visszatérnek.
Fantáziám egy sémát követ
Álló kép,fel-fel villan
Szikra fel-fel lobban
Megadom magam az érzésnek
Tudatosított tehetetlenség
Kétségbeesett gyötrődés.
Mert szomorú vagyok ha làtlak
És fàj ha nem
Ugyanazt az őrületet kergetem
Vágyaim türelmetlenül
Zakatolnak,feszítenek
Az agy parancsnak nem engedelmeskednek.
Zavarodott pillanatok
Kusza kínok.
Káosz kalibrál
Beállít a szenvedés,
megnehezíti a jelent,
Ahogy így alattomosan kitölti a rendelkezésre álló teret.
Képzelet által szőtt furcsa hálóba belegabalyodok,
Beteg elme torz szüleményétől vissza riadok.
Valóság halál
Igazság torzulás
Félelmetes bizonytalansàg.
Mert felzaklat ha látlak és
Megőrülök ha nem
Magány monológomra válaszol a csend
Szavaim nem jutnak el hozzád,visszhangozzák az üres terek
Nekem úgy a legjobb ha gyorsan elfelejtelek!

Szerző: TTTAAA

közzétette: 16:36-kor
2015 december 9, szerda

Ez az a HÁZ

Mit hozott idén a Mikulás?

nem sok mindent mondhatnám,

de ha jobban belegondolok

kaptam egy csomó új dolgot.

Megváltozott minden bennem és körülöttem

és ha ennek nem is mindig örültem,

el kellett fogadnom és meg kellett értenem

mert ez most már az ÉN saját életem.

Nem másokra kell figyelnem

hanem magamért kell a dolgokat megtennem,

és ha nem figyelek

minden marad a régiben

de azt nem akarom semmiképp

mert az csak a leépülés!

Most már szabad vagyok

csak magamnak tartozom

az igaz,hogy többet nem ihatok

de én döntöttem úgy ,hogy nem akarok!

Mert annyi annyi fájdalom,szenvedés,borzalom után

itt megértés  és törődés vár.

Annyi költözés ,rohanás után

háborgó lelkem megnyugvásra talál.

Néha érthetetlen az a szeretet amit itt kapok

de tudom problémáimmal nem egyedül vagyok.

Társaim vagytok a felépülésben és

mikor én nem vagyok résen,

ti segítetek

a sok józan napom nektek köszönhetem!

Miközben e sorokat írom

könnyeimet visszatartani nem akarom de nem is bírom.

Mert szeretet van bennem és hála

új életemet köszönhetem ennek a háznak.

Csodálatos érzés nincsenek rá szavak

a mellem a büszkeségtől dagad,hogy

ennek a csodának a részese lehetek

és azt,hogy józanodhatok veletek.

De be kell vallanom néha nagyon nehéz

el uralkodik rajtam a tehetetlenség,

kínoz,feszít a sóvárgás

megbolondul az egész világ

azt érzem kevés minden tudás

meginnék minden piát!

De már van más megoldás:

elég 1 telefonhívás,

már ott is a segítség

egy társ mindig elérhető ,nem kétség!

Néha szürkék és hosszúak a napok

egyedül vagyok és unatkozom,

de gyűlés van minden este,

-ahol beszélhetek persze-

és ez néha életet menthet.

Szóval ilyen ez az év

változik bennem a kép,

van,hogy homályos, néha tisztul

bennem rengeteg érzés megfordul.

De bármi is történjen :használnom már nem kell

megvívom a harcot az ellenséggel,

mert én a győztesekkel tartok

alázattal és türelemmel teszem a dolgom.

És ha  FELSŐBB ERŐ  is úgy akarja

nem keveredek többé nagy bajba,

mert amíg ezt az utat követem semmitől sem kell félnem

csak szabadon,békében és józanon élnem!

Szerző: TTTAAA

közzétette: 16:26-kor
2014 március 10, hétfő

a tavalyi év

Szülinapomra született ez a vers

mely meglepetéseket nem rejt,

hozza a sokásos sémákat

rímbe szedi a tavalyi témákat:

Szomorúan kezdődött ez az év

azóta is emlegetjük márc.15.ét

már rég véget ért a tél

mikor megkáptuk a legnagyobb hóesést.

De aztán  kitavaszodott

és ez lendüledbe hozott,

úsztam,gyalogoltam,kocogtam

a lényeg,hogy mindig mozgásban voltam.

Később valami furcsa módon

a közmunka programba lett dolgom,

6 óra kaszálás,a 40 fokban

erre azért én sem gondoltam.

A szegénység felütötte a fejét

és a színvonal sem ütötte meg a mércét,

de az nem az én hibám,

én,tisztességesen elvégeztem a munkám.

A nyár forró volt,a sörök meg hidegek

sokszor pattanásig feszültek az idegek,

elvetettem a súlykot olykor

és a barátaim segítettek sokszor.

Ősszel felvételt nyertem egy szellem gyárba

ahol azóta sem álltam munkába,

de a 2 hónapot sem töltöttem tétlenül,

a földmérés újra előkerült.

Új helyek,új kalandok

régi emberek,régi harcok...

a Gál 811

megint történeteinkkel volt tele...

Aztán megtörtént a csoda:

felvett egy cég, minek a neve

Coloplast

A munka remek...

a kollégák betegek....

olybá tűnik a tiszta tér

roncsolja a munkások agyvelejét.

De amíg mennek szépen a  megélhetést biztosító gépek,

addig én is normálisnak érzem az egészet.

Magán életembe nem történt változás

még mindig a magány a leghűségesebb társ.

Barátaim hova lettek?

Senki sem tudja  feleletet...

Az ,hogy mennyire unatkozom

néha látszik az arcomon..

Gyakran eluralkodik rajtam a depresszió

és abból nem születik semmi jóóó........

Hogy mit hoz a jövő nem sejthetem,

jövőre,veletek...valahol máshol...........

én így tervezem!

Szerző: TTTAAA

közzétette: 20:59-kor
2013 december 29, vasárnap

másfél

Szétszakadt láncszemek a hó alatt.

Az olvadás,

emlékszilánkokat  szór a szemembe.

A múlt rózsái hervadnak el

az elmúlás kertjében.

Keserű izű fény

szakít síkokat a végtelen felett elrepülő,

önmagába visszatérő,

másféle dimenziókban elterülő

szerelem Isten arcában.

 

 

 

 

 

Szerző: TTTAAA

közzétette: 23:15-kor
2013 december 29, vasárnap

H.

Az idő haldokló ormain,

ködös országutakon száguldó álmok

rombadőlt érzésein,

de még az elmúlás ízléses keretein belül

megtalállak,

a nyílegyenes labirintus kapuinál...

Szerző: TTTAAA

közzétette: 21:21-kor